Dúl-fúl szó jelentése
dúl-fúl (ige)
1. Mérgesen morog; visszafojtott, de ki-kitörő haragjában, sértődöttségében, bosszúságában sokáig emészti magát; mérgesen lármázik, (magában) dühöng.
A férfi dúl-fúl, mert nem sikerült a terve. Az igazgató egész nap dúlt-fúlt a sikertelen tárgyalás miatt.
2. Átvitt értelemben, ritka: Dühöng, féktelen haraggal pusztít, tombol (természeti jelenség, csapás, baj, kár, járvány).
Az erdőben éjszaka vihar dúl-fúlt a fák közt. A szegény országokban gyakran járvány dúl-fúl.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
