Döngés szó jelentése
döngés (főnév)
1. Visszhangzó, tompa, mély hang, amelyet egy kisebb üres vagy üreges tárgy, testrész ad ki ütésre.
A tornateremben zengett a döngés, ahogy a falat eltalálta a labda. Az üres hordó döngése jelezte, hogy üres, amikor megütötte a borász.
2. Tompa, mély hang, amelyet egy nagy tárgy ad ki, amely mögött üres tér van.
A becsapódó ajtó döngése jelezte, hogy a nő távozott. A szomszédokat zavarja a palánk döngése, ahogy a gyerekek nekirúgják a labdát.
3. Tompa visszhang, amikor a talaj, padló hangot adva reng, dübörög.
Egyre közelebbről hallatszik a lépcső döngése a nehéz léptek alatt. A kövér ember léptei alatt nagyon hangos volt a padló döngése.
4. Egyenletes, zümmögő hang, amelyet kisebb rovar ad ki a szárnyával repülés közben.
A lány füle körül hallatszott egy kis méh döngése. Az asztal körül egy kövér légy döngése zavarta az étkező családot.
Eredet [döngés < döng + -és (főnévképző)]
