Domb szó jelentése
domb (főnév)
1. Nagyobb felszíni kiemelkedés; alacsonyabb, lankás lejtőjű, többnyire gömbölyded kiemelkedés a föld felszínén.
A gyerekek szívesen mentek fel télen a dombra szánkózni. A családfő a házat dombra építette, hogy ne mossa el az árvíz.
2. Átvitt értelemben: Összehordott kupac; legfeljebb néhány méter magas, rendszerint mesterségesen feltornyozott földtömeg vagy más anyag halma.
Az árokból kikerült földet egy dombba hordták össze. A kisebb gyerekeknek a játszótéren egy homokdombot is készítettek.
3. Földrajz: Felszíni forma; legfeljebb 600 méter tengerszint feletti magasságig terjedő kiemelkedés, és nem jelent jelentős akadályt sem településfejlesztési, sem közlekedési szempontból.
Róma városa az ókorban hét dombra épült. A városnegyed a dombot is elfoglalta.
4. Szleng: Szeméremdomborulat; közvetlenül a külső női nemi szerv fölött kiemelkedő enyhén domborodó testrész.
A fürdőruha rásimult a nő dombjára. Ahogy napozott, a dombja kiemelkedett a lapos hasa fölé.
Eredet [domb < ómagyar: domb < ősmagyar: domb, daban (domb) < dravida: damb, idumbu (domb, magasság)]
