Dokk szó jelentése
dokk (főnév)
1. Kikötőhely; apály és dagály járta tengeri kikötőben olyan, rendszerint kapuval elzárt kikötő medence, amelyben a hajók ki- és berakodását végzik.
A teherszállító hajó beállt a dokkba. A dokknál a parton egy nagy daru segítette a rakodást.
2. Hajójavító hely; olyan építmény, berendezés, amely lehetővé teszi, hogy a hajótest víz alatti része (megvizsgálás, javítás, festés céljából) szárazra kerüljön.
A hajót a dokkban átvizsgálták, és a hajó külsején levő sérüléseket kijavították. Az újjáépített hajó a dokkot három hónap múlva elhagyhatta.
Eredet [dokk < angol: dock (dokk) < germán: docke (horgonyzóhely) < latin: ductio (csatorna, vízvezeték) < duco (vezet)]
