Dobol szó jelentése
dobol (ige)
1. Dobot üt, ütemesen ver.
A katona nagy lendülettel dobolt a menet élén. A zenekar dobosa pár perces szólót dobol.
2. Átvitt értelemben: Sűrűn ütöget; a keze ujjaival, lábával vagy egy tárggyal sűrűn ütöget más tárgyat, felületet, amivel a dob hangjához hasonló hangot okoz.
A férfi az asztalon idegesen dobol az ujjaival. A türelmetlen vendég a késével a tányéron dobol.
3. Régies: Dobpergéssel figyelmet kelt, majd hivatalos közlést hírül ad.
A kisbíró a falut járva dobolta a híreket. Hallani lehetett, ahogy már a főtéren dobol.
Eredet [dobol < dob (főnév) + -ol (igeképző)]
