Dobogó szó jelentése
dobogó (főnév)
1. Magasított padló egy személy magasabbra emeléséhez.
A tanár mindig fellép a dobogóra, hogy a hátsó padokból is jól lássák a gyerekek. A dobogó felső fokára a győztes fog felállni.
2. Régies: Egyszerű fahíd; kőburkolat nélküli felvonó híd vagy ácsolt híd, amely a rajta átjáró emberek és lovak lábai alatt dübörögni szokott.
A lovasok csak a dobogón keresztül juthattak be a várba. Az ijedt ló nem mert továbbmenni a dobogón.
dobogó (melléknév)
1. Tompa hangokat okozó; ütésekkel, lépésekkel dübörgést előidéző.
A tornateremben dobogó gyerekek négyszer futották körbe a termet. A dobogó paripák már a falu közelébe értek.
2. Tompa hangokat adó (tárgy, felület), amely ütések, lépések hatására dübörög.
A léptek alatt dobogó táncparkett egy pillanatra sem ürült ki. A lány dobogó szívvel nyitott ajtót.
Eredet [dobogó < dobog + -ó (melléknévképző)]
