Dobog szó jelentése
dobog (ige)
1. Egymásután többször dobbant; a földhöz, padlóhoz csapódó lábbal folyamatosan, ismételten tompa hangot okoz.
A táncosok lába dobog a színpadon. A szünetben az udvarra leszaladó diákok dobognak a lépcsőkön.
2. Folyamatos tompa mély hangot ad ki a hozzá csapódó sűrű lépések miatt; hosszasan dübörög.
A diákok lábai alatt dobogott a padló. A terem kövezete dobogott a beözönlő sok láb alatt.
3. Szív folyamatosan működik; a vért megszakítás nélkül pumpálja az erekben.
A betegnek gyengén dobogott a szíve. Ahogy gyógyult, úgy egyre erősebben dobogott.
4. Hevesebben lüktet a szív; a szabályos, ütemes működésétől eltérően, erősebben ver egy érzelem, például aggódás, félelem, izgalom hatására.
A kisfiú szíve dobogott az ijedségtől. A lány szíve dobogott az izgalomtól.
Eredet [dobog < dob (főnév) + -og (igeképző)]