Disztingvál szó jelentése
disztingvál (ige)
1. Dolgokat megkülönböztet, elkülönít; egymáshoz nem illő vagy egymáshoz nem tartozó személyek, tárgyak, dolgok közt éles és világos különbséget tesz.
A józan ész disztingvál a múlt és jelen között. A jól döntő ember megfelelően disztingvál a tények elkülönítésével.
2. Tisztán gondolkodik vagy lát, éles ésszel ítél meg, helyesen okoskodik.
Az újságcikk megtévesztő volt, de az olvasók átláttak rajta, és jól disztingváltak. Ne dőljünk be a választási ígéreteknek, disztingváljunk, amikor ilyeneket hallunk.
3. Érdemei miatt kitüntet, mások közül kiemelkedőnek tart.
– Én disztingválom a tanár urat, ezért rá merem bízni a gyerekem nevelését – mondja az egyik szülő a másiknak. A mi orvosunkat disztingválják a betegek, mert olyan segítőkész.
Eredet [disztingvál < latin: distinguere (különbséget tenni, ismertető jellel eltérővé tenni) < dis- (szét) + stinguo (szúr)]
