Disz szó jelentése
disz (főnév)
1. Zene: Módisított d hang; a d-nek egy félhanggal felfelé módosításából származó hang.
A zeneszerző néhány diszt tett be a dallamba. A zongorista nem vette észre a kottába írt diszt, így hibásan játszotta le a darabot.
2. Zene: Hangjelölés; ennek (1) a hangnak írott vagy nyomtatott jele.
A disz jól látszott a kottában. A zenét tanuló nem jól írta le a diszt.
3. Zene: Hang megszólaltatási hely. Hangszeren ennek (1) a hangnak a megszólaltatására való billentyű (például zongorán) vagy hely (például hegedű húrjain).
A zongorista elütötte a diszt. A hegedűjátékos ügyesen fogta le a diszt az ujjaival.