Disszonancia szó jelentése
disszonancia (főnév)
1. Zene: Kellemetlen hangzás; hangok együtt- vagy közvetlenül egymás után hangzása, amit a fül a megszokott összhangzattal ellentétesnek, kellemetlennek, érdesnek érez.
A modern darabokban egyre gyakrabban fordul elő disszonancia. A disszonancia feloldására a zeneszerző a tétel fő témájára tért vissza.
2. Ritka: Hangzavar, zűrzavaros lárma.
Az ébredő város növekvő forgalmának hangját a csendhez szokott vidéki ember disszonanciának tartja. A gyártócsarnok zaja disszonancia a nem ott dolgozóknak.
3. Átvitt értelemben, ritka: Összhang hiánya, vélemények, nézetek közti eltérés, a megegyezést akadályozó zavaró ellentét.
A tárgyaló felek közt kezdetben nagy volt a disszonancia. Néha a jó barátok közt is előfordulhat disszonancia.
4. Átvitt értelemben, művészet: Aránytalanság, az elfogadott arányoknak, harmonikusnak tekintett jellegnek meg nem felelés; a szóban forgó alkotás egészének vagy adott részének, illetve meghatározott dolognak egyenetlen, felemás volta; más részletekkel szembeni összhang hiánya.
A színházi bemutatón a színész egyénisége és a szerep között disszonanciát vett észre a kritikus. Az eredetileg gótikus templomban a barokk szószék disszonancia hatását kelti.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
