Diktatúra szó jelentése

diktatúra (főnév)

1. Politika: Politikai önkényuralom. Államvezetési politikai irányzat és megvalósult gyakorlat, amikor egy személy (a diktátor) nyílt vagy burkolt formában, erőszakos eszközökkel, parancsok útján kormányoz egyéni érdekek szerint. Az ellene fellépőket elhallgattatja, és nincs tekintettel az emberi, állampolgári szabadságjogokra.

A diktatúra csak rosszat tesz egy társadalommal. A királyság nem feltétlenül jelent diktatúrát.

2. Korlátlan hatalom, amikor egy személy rangjából, jogköréből adódóan egy terület (vagy társadalom) fölött korlátozások nélkül keresztülviheti saját döntéseit, akaratát.

A Római Köztársaság idején háború vagy különösen nagy veszély esetén diktatúrát vezettek be. A diktatúra a szükség elmúltával megszűnt, és visszaállt a megszokott élet. Amikor egyoldalú döntésekkel bármit megtehet egy szűk érdekcsoport, az már diktatúra.

3. Erőszakos vezetés, amikor egy személy vagy szűk csoport feltétlen engedelmességet követel és ellentmondást nem tűrve irányít.

A kirendeltségvezető igazi diktatúrát vezetett be az irodában: bármikor kirúgta a neki ellentmondó beosztottat. Az iskolában az igazgató diktatúrája valósult meg. A várost a polgármester szűk körének diktatúrája irányította.

4. Önkényuralmi időszak, amikor egy csoport vagy terület fölött korlátlan vagy erőszakos vezetés uralkodik.

A kommunista diktatúra 1919-ben 133 napig tartott. A francia forradalom idején a jakobinus diktatúra 1793-94-ben uralta Franciaországot.

Eredet [diktatúra < latin: dictatura (diktatúra) < dictator (diktátor)]

Lezárva 7K: 2011. július 13., 17:56