Dics szó jelentése
dics (főnév)
1. Régies: Elismert nagyság. Személy vagy csoport jeles tette, jellembeli tulajdonsága, vagyona vagy más kitűnősége miatti hírnév.
A híres írót élete derekától dics övezte. A gazdag kereskedő családjának dicse, változatlan híre messzi földre elért.
2. Régies: Magasabbrendűséget jelképező fény, boldogságot, fenséget jelentő ragyogás; glória.
A szent feje köré dicst festett a híres festő. A szent körüli dics ragyogása betöltötte a látomást.
3. Régies: Elismerés, magasztalás; a kiválóság előtti alázatosság, a kitűnőség elismerése; hódolat.
Már egyre ritkábban hangzott dics az idősödő neves színész legújabb alakításáról. A dics a fiatalabb művészre szállt.
Eredet [dics < ómagyar: dics < ősmagyar: dezsi (legjobb) < dravida: vicsa (becsül, csodál) < mey (tény, igazság < test)]
