Desz szó jelentése
desz (főnév)
1. Zene: Módosított d hang; a d hangnak félhanggal lefelé eltolásával keletkezett hang.
A zeneszerző néhány deszt tett be a dallamba. A zongorista nem vette észre a kottába írt deszt, így hibásan játszotta le a darabot.
2. Zene: Hangjelölés; ennek (1) a hangnak írott vagy nyomtatott jele.
A desz jól látszott a kottában. A zenét tanuló nem jól írta le a deszt.
3. Zene: Hang megszólaltatási hely. Hangszeren ennek (1) a hangnak a megszólaltatására való billentyű (például zongorán) vagy hely (például hegedű húrjain).
A zongorista elütötte a deszt. A hegedűjátékos ügyesen fogta le a deszt az ujjaival.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.