Deklináció szó jelentése
deklináció (főnév)
1. Fizika, földrajz: Mágneses elhajlás. A vízszintes síkban mozgó mágnestűnek fokokban mért elhajlása az Északi-sark irányától.
A deklináció értéke csupán pár fokban mérhető. Hosszú repülő- vagy hajóutaknál figyelembe kell venni a deklinációt is.
2. Csillagászat: Szélességi koordináta; északi, illetve déli elhajlás. Adott csillagnak az égi egyenlítőtől mért, fokokban kifejezett távolsága. Északi irányban pozitív, déli irányban negatív szög 0° és 90° között.
A deklinációt a hajó navigátora méri meg. A deklinációból következtetni lehet a földrajzi helyre.
3. Nyelvi: Névszóragozás a latin vagy más, főként indoeurópai nyelvben, illetve ennek teljes rendszere.
Az osztályban minden tanulónak a deklinációt be kell magolnia. A deklinációt nem kell megérteni, azt tudni kell.
Eredet [deklináció < latin: deklinatio (elhajlás) < de- (le-) + clino (hajlik) < görög: klinó (hajlik)]
