Dűlő szó jelentése
dűlő (melléknév)
1. Oldalra billenő; függőleges helyzetéből egyre ferdébb helyzetbe kerülő.
A dűlő fa elől gyorsan elugrottak a munkások. A kocsis leugrott az árokba dűlő szekérről.
2. Oldalra támaszkodó; ferdén álló.
A falnak dűlő utas a buszra várt. Le kellett vágni a házra dűlő faágat.
3. Éppen összeomló, amelyen a pusztulás nyomai látszanak.
Már alig maradt meg valami a romokba dűlő várból. Egyetlen nap alatt elbontották a darabokra dűlő épületet.
Eredet [dűlő < dől + -ő (melléknévképző)]
