Tartalom

Döf

döf (ige)

1. Gyorsan szúr; hegyes tárgyat, szarvat, szúró fegyvert gyors, erőteljes mozdulattal belenyom testbe, tárgyba, dologba.

A bikaviadalon rövid dárdákat döfnek a bikába. A katona a szuronyt az ellenségbe döfi. A vadászó ősember dárdát döfött a vadba.

2. Erősen megbök ...

3. Szarvával bök ...

4. Lelki fájdalmat okoz ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Döf – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
éndöfökdöföm
tedöfszdöföd
ő, öndöfdöfi
midöfünkdöfjük
tidöftökdöfitek
ők, önökdöfnekdöfik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
éndöftemdöftem
tedöftéldöfted
ő, öndöföttdöfte
midöftünkdöftük
tidöftetekdöftétek
ők, önökdöftekdöfték
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
éndöfnékdöfném
tedöfnéldöfnéd
ő, öndöfnedöfné
midöfnénkdöfnénk
tidöfnétekdöfnétek
ők, önökdöfnénekdöfnék
Felszólító mód
alanyitárgyas
éndöfjekdöfjem
tedöfjél / döfjdöfjed / döfd
ő, öndöfjöndöfje
midöfjünkdöfjük
tidöfjetekdöfjétek
ők, önökdöfjenekdöfjék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
éndöfhetekdöfhetem
tedöfhetszdöfheted
ő, öndöfhetdöfheti
midöfhetünkdöfhetjük
tidöfhettekdöfhetitek
ők, önökdöfhetnekdöfhetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
éndöfhettemdöfhettem
tedöfhettéldöfhetted
ő, öndöfhetettdöfhette
midöfhettünkdöfhettük
tidöfhettetekdöfhettétek
ők, önökdöfhettekdöfhették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
éndöfhetnékdöfhetném
tedöfhetnéldöfhetnéd
ő, öndöfhetnedöfhetné
midöfhetnénkdöfhetnénk
tidöfhetnétekdöfhetnétek
ők, önökdöfhetnénekdöfhetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
éndöfhessekdöfhessem
tedöfhessdöfhesd / döfhessed
ő, öndöfhessendöfhesse
midöfhessünkdöfhessük
tidöfhessetekdöfhessétek
ők, önökdöfhessenekdöfhessék
Főnévi igenév
döfni
Határozói igenév
döfve, döfvén, döfvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
döfő, döfendő, döfős, döfhető, döfhetetlen, döfetlen
Képzett főnév
döfés