Cár szó jelentése
cár (főnév)
1. Történelem: Szláv uralkodó cím. A legfőbb úr a szláv nyelvű országokban, aki jogköre megfelel más országokban a király vagy császár hatalmának.
1721-től az orosz cár az állami és egyházi hatalom feje volt. Először a Bizánci Birodalom szomszédságában élő bolgár kánok lettek cárok, de voltak szerb cárok is.
2. Átvitt értelemben: Nagy tekintélyű személy, akinek az adott területen kizárólagos döntési és rendelkezési joga van, vagy ilyen módon cselekszik.
A részvénytársaság többségi tulajdonosa cárként lépett fel a többi elnökségi taggal szemben. Az éles tollú ismert műkritikus a festészet cárjaként járta a galériákat.
Eredet [cár < ómagyar: cár < orosz: car (cár) < arab: szári (király) < szanszkrit: szera (király)]
