Császárság szó jelentése
császárság (főnév)
1. Uralkodói méltóság, hatalom, tisztség, amely egy birodalom, ritkábban nagyobb, hatalmasabb ország egyedüli, megkoronázott vezetőjét illeti meg. Rangban a királyság fölött áll.
A győztes hódító császársággá nyilvánította az uralkodási formáját. A koronázás szertartása szükséges a császárság elfoglalásához.
2. Egy császár rangú koronás vezető uralkodása (aki magasabb rangú egy királynál), illetve ennek időtartama, ideje.
Az osztrák császársághoz tartozott a magyar királyság is. A zsarnok császársága nem tartott sokáig.
3. Egyeduralkodáson alapuló államforma, amelyben egy királynál magasabb rangú megkoronázott személy az államfő.
A császárság kikiáltása után az uralkodó még erősebb hadsereget állított fel. A császárság alatt korlátozzák a nép jogait.
4. Állam, birodalom; az a terület, amely egy királynál magasabb rangú megkoronázott személy uralma alatt áll.
A német-római császárság legnagyobb kiterjedésekor Európa jelentős részét magában foglalta. A francia császárság a 19. század elején Európa nyugati és középső részére terjedt ki.
Eredet [császárság < császár + -ság (főnévképző)]
