Csárdás szó jelentése
csárdás (főnév)
1. Zene, tánc: Gyors ritmusú magyar néptánc. A magyaros táncstílus megtestesítője, büszke tartású férfi táncosok külön-külön rögtönöznek, szét- és összedobbantva lábaikat, majd a férfiak a nőkkel párban forognak.
A csárdás kialakulása a 18. századig vezethető vissza, az akkori verbunkosból fejlődött ki, amely sorozási tánc volt a magyar katonaságnál. A lakodalomban mindig eljárják a csárdást. A csárdást lassú ütem vezeti be, és a vidám, nagyon gyors tempójú friss fejezi be.
2. Zene: Gyors ritmusú magyar népzene, amelyet a népi tánchoz játszanak kíséretül.
A lakodalomban a cigányok rákezdtek a csárdásra. A csárdás gyors ritmusára sebesen forognak a párok. A világon a legismertebb csárdást hegedűre és zongorára írták, a tempó öt variációjával.
3. Népies, átvitt értelemben: Tenyérrel arcra mért erős ütés; pofon.
Az ideges apa lekevert a fiának egy csárdást. A csárdástól még percekig égett az arca a fiúnak.
4. Régies: Kocsmát üzemeltető személy, vendéglős, akinek saját útszéli vendégfogadója, italmérőhelye van.
A csárdás sokszor bújtatta a betyárokat. A csárdásnak jóban kellett lennie velük. A csárdás örült minden betérő vendégnek. A csárdás büszke volt rá, hogy jó ételekkel és italokkal várta a nála megálló kocsik utasait. A hortobágyi csárda csárdása jómódú ember volt, hiszen sok vendég tért be hozzá.
Eredet [csárdás < csárda + -s (főnévképző)]