Csákány szó jelentése
csákány (főnév)
1. Nyeles vasszerszám. Fanyélre erősített, hosszú, kissé hajlított, egyik végén hegyes, másik végén lapos, éles, ék alakú vasszerszám, amelyet bányászok, földmunkások, építőmunkások föld, szikla, szén fejtésére használnak.
A bányász magasra emelte a csákányt, és lesújtott vele a kőszénfalra. A csákánnyal kifeszített szenet aztán lapáttal rakta a csillébe. A gödör ásásakor a kemény talajt először csákánnyal törte fel a munkás.
2. Régies: Fegyver; nyeles baltaféle fejű magyar kézi fegyver; fokos; rézcsákány, vascsákány.
A vitéz csákánya lesújtott az ellenfelére. A csákány átszakította a pajzsát.
3. Zene: Furulya, amelyet sétapálcába építettek be. A 19. században volt divatos a Habsburg monarchián belül.
A csákány az 1800-es évek elején jelent meg Bécsben. A fiú a parkban csákányt fújt kedvesének. 1807-ben játszottak először csákányon Pesten egy koncerten.
Eredet [csákány < középmagyar: csákány < török: csakan (csákány)]
