Csáb szó jelentése
csáb (főnév)
1. Régies: Eltérítő erő. Bármilyen hatás, amely a szóban forgó személyt az erkölcsileg helyes, a hosszú távon sikert és örömöt biztosító útról letéríteni akarja.
A hivatalnok a könnyen megszerezhető pénz csábjának ellent tudott állni, így nem lett részrehajló a beadvány elbírálásakor. A szerelmes férfira nem hatott semmilyen más csáb.
2. Régies: Az eltérítő hatás eszköze. Báj, szépség, kacérság, ígéret, hízelgés.
Az állásra pályázó nő a férfiakból álló felvételiztetők előtt bedobta minden csábját. A „barát” csábja megtette a hatást: a fiú beleegyezett, hogy falaz neki otthon.
Eredet [csáb < újmagyar: csáb (csábítás) < ómagyar: csába (elcsábuló, görbe útra tévedő) < ősmagyar: csámpa (görbeség) < dravida: sáyvu, sáyppu (hajlik)]