Csodálat szó jelentése
csodálat (főnév)
A kiválóság elismerése egy személy vagy dolog iránt, amikor különös rajongással és megbecsüléssel tekintünk rá a kiemelkedő minősége, szépsége, képessége, vagy más értékesnek tekintett megnyilvánulása miatt. A szeretet forrása, a gyűlölet ellenszere.
Amikor a természetjáró meglátta az eléje táruló tájat, olyan csodálat fogta el, amit eddig még nem érzett. A lány szépsége csodálattal töltötte el a fiút: azonnal szerelmes lett bele. Az emberek legtöbbször azzal fejeznek ki csodálatot, hogy tanácsot vagy segítséget kérnek a nagyra tartott, általuk szakértőként elismert személytől.
Eredet [csodálat < csoda + -l (igeképző) + -at (főnévképző)]
