Csiszolgat szó jelentése
csiszolgat (ige)
1. Felületet simítgat; anyag érdes vagy egyenetlen, illetve szennyezett, lepusztult, rozsdás felületét egyenletesre, simára, fényesre dörzsölgeti homokszerű, érdes anyaggal, hosszas, aprólékos munkával.
A fegyverkovács utolsó munkafázisként a kardokat csiszolgatta. A burkoló köszörűvel csiszolgatta a márvány padlózatot. A gazda a régi rozsdás sarlót csiszolgatja fényesre.
2. Simává tesz; más célú hatás hosszú idő alatt, apránként azt okozza, hogy egy felület sima, vagy más alakú legyen.
A gumiabroncsok futófelületeit simára csiszolgatja a sok fékezés. A víz árkokat csiszolgatt a part kőfalába.
3. Nagyobb felületen súrolgat; hozzáérve sokszor horzsol.
A gépkocsi oldala menet közben csiszolgatta a szaladgkorlátokat. A gépkocsi leszakadt kipufogódobja gyakran csiszolgatta az úttestet.
4. Átvitt értelemben: Tovább finomítgat; alkotó művész, nagy gondolkodó, szakember értelmet, kifejező eszközt, szakmai fogást, alkalmazási módot apránként, hosszas gyakorlással finomabbá, hatékonyabbá tesz, amíg tökéletesen el nem sajátítja.
A zongoraművész folyamatosan csiszolgatja játékát. A sok gyakorlás nem csak az akaraterőt, kitartást, hanem a szakmai felkészültséget is csiszolgatja.
Eredet [csiszolgat < csiszol + -gat (igeképző)]
