Csapat szó jelentése
csapat (főnév)
1. Közös céllal rendelkező csoport, amelynek tagjai a hatékonyan együttműködnek, és összehangolt egyéni tevékenységeikkel egymást segítve mindannyian azon szorgoskodnak, hogy együtt gyorsan elérjék e közös célt, amit egy személy nem tudna elérni, vagy csak lassan lenne rá képes.
Az edző a korábbi néhány amatőrből valódi csapatot épített, és legyőzték az önző sztárokból álló ellenfelet. A munkahelyeken jó, ha csapatként dolgozunk együtt a kollégákkal.
2. Alkalmilag összeállt csoport bizonyos közös tevékenységre.
Az osztályból két csapat alakult a focihoz. A vetélkedőn négyfős csapatokba osztották be a versenyzőket.
3. Katonaság: Harci alakulat. Katonákból álló csoport, amely létszámánál, fegyverzeténél, felszereltségénél fogva alkalmas az együttes harci tevékenységre.
Két lovas csapat még a hajnalban megindította a rohamot a bekerített ellenség két oldalán. A középen harcoló csapatok derekasan törtek előre. Csapataink hős fiai bátran törnek előre – adta hírül a rádió a harcok kezdetén.
4. Sport: Egy célért küzdő játékosok. Egy sportág játékosaiból, versenyzőiből álló és együtt játszó vagy küzdő, meghatározott számú csoport.
A mérkőzésen a hazai csapat nyert. A magyar vízilabda-csapat szerezte meg újra az olimpiai bajnokságot.
Eredet [csapat < középmagyar: csapat (alkalmi csoport, egymáshoz csapódott egyedek) < ősmagyar: csabu (csapat) < dravida: capai, sabha (gyűlés, csoportosulás) < dap (összeáll, tapad)]
