Csörgés szó jelentése
csörgés (főnév)
1. Kemény tárgy zörgő hangadása. Kis csengő hangjához vagy üvegtárgy eltöréséhez hasonló éles és erős, folyamatos vagy ismétlődő hang.
A gépkocsivezető füle nagyon érzékeny lett minden csörgésre, amely a motorháztető felől hallatszott. A csörgés kisebb hibára utal, amit annál jobb, minél hamarabb észrevesznek.
2. Száraz anyag zörgése. Az eltörő üvegnél tompább, de magas, folyamatos vagy ismétlődő hang.
Ősszel a vad csörgése elárulja haladási útját. A haraszt csörgése éjszaka ijesztő lehet, különösen ha egyedül van az ember.
3. Zörgő hang keltése mozgatással vagy élőlény bizonyos testi jellegzetessége által.
Ha mezőn vagy magas fű közt járva a közelben csörgést hallunk, jobb elkerülni a helyet. A szarka csörgése nem mindig vendég jöttét jelzi. A kardok csörgése a palota folyosóin az őrségváltást jelezte.
4. Élénk, de halk csobogás, folyóvíz csörgedezése.
A patak csörgése odavezette a kirándulókat. A forrás csörgése vonzotta a szomjas vándort.
5. Argó: Társasági tánc, zenekíséretre ritmikus mozgás.
Az este jó volt egy kis csörgés a haverokkal. A srác nem hagyott volna ki egy csörgést se.
6. Régies: Személy zsémbelődése, ellenséges hangú neheztelés.
Az asszony folyamatos csörgése feledtette fiatalkori kedvességét. A házban a lakók közti csörgés mindennapos volt.
Eredet [csörgés < csör(ö)g + -és (főnévképző)]
