Csábító szó jelentése
csábító (melléknév)
1. Eltéríteni próbáló (személy), aki alantas célok érdekében, megjelenésével, tetteivel az érzékekre hatva, illetve hízelgéssel, ígéretekkel, ajándékok, előnyök felajánlásával próbál rávenni egy másik személyt, hogy az észszerűség, megfontolt előrelátás, tisztesség, kötelesség, hűség és kitartás útjáról letérjen. Ilyen személyre jellemző (megnyilatkozás, viselkedés).
A kacér ruhában csábító nő a főnökére akar hatni. A költekezésre csábító gyors hitel meggondolatlanná teheti az embert.
2. Egy helyre vonzó (személy), aki megjelenésével, tettekkel az érzékekre hatva, illetve ígéretekkel, hízelgéssel rá akar venni egy másik személyt, hogy egy helyre menjen, ott tartózkodjon (korábbi megfontolása, észszerű döntése, érdeke ellenére). Ilyen személyre jellemző (megnyilatkozás, viselkedés).
A fiút csábító haverok arra akarják rávenni őt, hogy menjen el velük együtt a játékterembe. A jól fizető munkahelyre csábító hirdetés nem ismertet minden feltételt.
3. Átvitt értelemben: Az élőlény érzékeire erősen hatva vonzó (jelenség, körülmény).
Már messziről kiszagolta a kutya a konyhába csábító pecsenyeszagot. Az egyre jobban csábító fény vonzza a vándort.
4. Átvitt értelemben: Egy személyt a képzeletre erősen hatva vonzó (alkalom, jelenség, körülmény vagy tulajdonság).
Az ifjúságot utazásra, kalandra csábító ismeretlen messzeségnek sokan nem tudnak ellenállni. A vándorszínészek könnyűnek vélt, csábító élete arra bírta rá a lányt, hogy közéjük álljon.
Eredet [csábító < csábít + -ó (főnévképző)]
