Cintányér szó jelentése
cintányér (főnév)
1. Ütőhangszer, amely tányér alakú két rézkorongból áll. A korongokat egymáshoz ütve szólaltatják meg.
A cintányér a katonazenekar és tűzoltózenekar kedvelt hangszere. Amikor a tűzoltók felvonultak a város főterén, pergett a dob, zengett a cintányér.
2. Állványos ütőhangszer. Egyetlen szabadon felfüggesztett rézkorongból áll, amelyet ütővel szólaltatnak meg. Általában a zenekarban a dobos mellett álló kiegészítő hangszer.
Ez a cintányér egy zsinóron vagy szíjon lóg, így szabadon rezeghet, ha ütés éri. A dobos a dobszólót cintányér ütésekkel fűszerezte.
3. Régies: Tányér, amely ezüstszínű fémből (cinkből) készült.
A szegény földművelő család cintányérból kanalazta a levest. Az egyszerű fogadóban cintányérok voltak az ételekhez, fakupák az italokhoz.
Eredet [cintányér < latin: cym(balum) (cintányér) + tányér < görög: kümbalon (cintányér) < kymbe (kehely)]
