Cibál szó jelentése
cibál (ige)
1. Rángat, húzgál. Ember, állat erősen, gyors egymásutánban megránt, ráncigál.
A bika nagy erővel cibálta a vastag köteleket. A cirkuszi erőművész a súlyosnak látszó teherrel megrakott kocsiról lelógó köteleket cibálta.
2. Hevesen tép. Szél nagy erővel rángat.
A vihar nagy zúgással fákat cibált. A tengeren a feltámadt vad szél erősen cibálta a vitorlákat.
3. Menni kényszerít. Személyt az akarata ellenére, önkényesen, erőszakosan elvisz egy helyről, vagy más helyre vonszol.
Az anya a karjánál fogva cibálta el a gyerekét a többiektől, mert neki már el kellett mennie, de a fia még maradt volna. Többen fogták közre a foglyot, hogy a tömlöcbe cibálják.
Eredet [cibál < ómagyar: czibál < ősmagyar: cipál, cimbál (cibál) < dravida: simbal (cibál, rángat) < simbu (húz)]
