Bűnözés szó jelentése
bűnözés (főnév)
1. Önös érdekek romboló érvényesítése. Csoportok vagy egyének olyan magatartása és működése, amikor céljaikat csak a saját érdekeiket nézve, mások kárára, a fennálló törvények semmibevételével valósítják meg.
A bűnözés kirekeszti az elkövetőt a közösségből. A bűnözésben résztvevők mindenféle csere nélkül veszik el azt, amire vágynak. A bűnözés rombol és végső soron árt magának az elkövetőnek is.
2. Ártalmas tettek elkövetése a szokásos életmód részeként.
A bűnözés terjedése a személyes lealacsonyodásból és kirekesztettségből ered, és a felelősség teljes tagadásával jár együtt. A bűnözésben vétkes csak önmagára gondol és mások nem léteznek számára, az ártás, rombolás pedig a megszokott cselekedeteihez tartozik.
3. Érték szerzése csere nélkül; mások által létrehozott értékek, hasznos dolgok elvétele úgy, hogy nem adnak érte semmilyen hasznos dolgot, vagy még nagyobb kárral fenyegetnek.
A bűnözés alapelve: „hamar megszerezni”. Ahol sok értéket gyorsan, könnyen el lehet venni, ott megjelenik a bűnözés. A kizsákmányolás a szervezett bűnözés egyik formája.
Eredet [bűnözés < bűn + -öz (igeképző) + -és (főnévképző)]
