Bűnbánó szó jelentése
bűnbánó (melléknév)
1. A helytelen tettét sajnáló (személy), aki lelkiismeret-furdalást érez, mert bajt, kárt okozott egy tettével vagy mulasztásával.
A bűnbánó nő sírva fakadt. A bűnbánó tettes mindent elkövetett, hogy az okozott kárt valahogy jóvá tegye.
2. Helytelen tettet sajnáló személyre jellemző (megnyilvánulás, viselkedés); ilyen személlyel kapcsolatos (dolog).
A nő bűnbánó tekintete elárulta, hogy ő volt a hibás. A bűnbánó viselkedés elvárás az olyan embertől, aki hibázott.
3. Vallási: Bűneit megvalló (személy), aki a katolikus hit szerint gyónást végez a bűnbocsánat elnyerése érdekében.
A bűnbánó hívő megfogadja, hogy többé nem vétkezik. A bűnbánó ember imával könnyít a lelkiismeret-furdalásán.
4. Vallási: A bűnök megvallásával kapcsolatos (ima, megnyilatkozás, viselkedés); a katolikus hit szerint a gyónással kapcsolatos, arra jellemző (dolog).
A pap bűnbánó imára szólítja fel a bűnös hívőt. A vallásos bűnbánó magatartás együtt jár a sajnálkozással.
Eredet [bűnbánó < bűn + bán (ige) + -ó (melléknévképző)]
