Bűn szó jelentése
bűn (főnév)
Ártó szándékú cselekedet vagy mulasztás. Kárt és bajt okozó tett. Az erkölcsi szabályok, törvények megszegése.
A bankrabló bűnt követett el, amikor a pénzt rabolt. Az orvos nem segített, amikor kellett volna, ezzel is bűnt követett el.
Eredet [bűn < ómagyar: bűn < ősmagyar: bín (bűn) < dravida: vinei (gonosz, vétek)]