Bősz szó jelentése
bősz (melléknév)
1. Heves, vad indulatú (személy, csoport), akit harag vagy gyűlölet ragadtatott el.
A bősz férfi ütésre emelte karját. A bősz katona lesújtott a kardjával.
2. Dühösen nekitámadó, nekirontó, elvakult (személy, csoport, állat).
A bősz sereg rátámadt az országot dúló ellenségre. A bősz bika rárontott az előtte futó emberekre.
3. Haragra utaló; elkeseredettséget, dühöt, heves indulatot kifejező (lelkiállapot, cselekvés, magatartás, megnyilatkozás); ilyen lelkiállapottal kapcsolatos.
A férfi bősz tekintete rámeredt a vele szemben állóra. A szobából bősz üvöltés rázta meg a ház falait: a megcsalt férj megtudta, hogy az orránál fogva vezette őt a felesége már egy éve.
Eredet [bősz < ómagyar: bősze (bősz, dühöngő) < dravida: pes, pey (vad, dühös)]
