Bő szó jelentése
bő (melléknév)
Nagy szélességű (tér, térség); nagy befogadóképességű (edény, tároló), amely elegendő méretű ahhoz, hogy sok tárgy vagy anyag beleférjen.
A gazda egy bő zsákot hoz, amibe belefér a láda alma. Elég bő szájú a szatyor, átfér rajta a dinnye.
Eredet [bő < ómagyar: bő < ősmagyar: bév (bő) < dravida: vegu, bahu (bőséges, sok)]