Büszkeség szó jelentése
büszkeség (főnév)
1. Megelégedettség vagy öröm érzése amiatt, amit tettünk, vagy amit egy másik személy tett (aki szoros kapcsolatban áll velünk).
Az apa büszkeséget érzett a lánya teljesítménye miatt. A jól végzett munka büszkeséggel töltötte el a munkást.
2. Önmagunk értékének tudása. Bizonyosság abban, hogy magunk vagy társainkkal képesek vagyunk jó hatásokat okozni, célokat elérni. Diadalmas érzés, amit az ember önmagába vetett hite, bizonyossága és a saját, magas szintű jóra törekvésének ideáljaihoz való igazodása tart fenn. Ez olyan önbecsülés, amit a csoportban betöltött szerep, vagy az elért eredmény igazol vissza.
Megalapozott volt a büszkeségem: megjavítottam a kocsit, pedig a szerelőnek sem sikerült. Az olimpiai győzelem láttán elöntött a büszkeség, hogy magyar vagyok. A büszkeség a boldog élet alapja. Az alattomos rágalmak megpróbálják aláásni a jóra törekvő emberek büszkeségét.
3. Kiváló dolog vagy személy, amely miatt az alkotó, egy hozzájáruló, tulajdonos vagy társ értékesebbnek érzi magát.
Az ügyes zenész az anyja büszkesége. A magyarok büszkesége az aranyérmes sportoló. Az egész ország büszkesége volt egykor a hatalmas stadion.
Eredet [büszkeség < büszke + -ség (főnévképző)]
