Bömböl szó jelentése
bömböl (ige)
1. Állat erős hangot ad ki, amely hosszabb ideig tart, tompa és mély; bőg.
Az afrikai vadonban hajnalban még bömböl az oroszlán. A felbőszített bika nagyot bömbölt.
2. Átvitt értelemben: Ordítva sír egy kisgyermek, aki nagyon elkeseredett vagy kétségbeesett.
A csecsemő a bölcsőben bömböl, mert éhes. Az óvodában még sokat bömbölnek a kiscsoportosok.
3. Átvitt értelemben: Vastag hangon üvölt, szól egy ember. Férfi torkaszakadtából, mély hangon ordít.
A hadvezér a csata előtt úgy bömbölt, mint a mennydörgés. A sereg együtt bömbölte a csatakiáltást.
4. Átvitt értelemben: Erős hangot hallat. Hangot kiadó eszköz, természeti jelenség hosszabb ideig tompa, mély, morajló vagy erős hangot ad ki; erősen dörög, zúg, üvölt.
A házmester lakásában egész nap bömböl a rádió, zeng tőle az egész ház. A vihar úgy bömbölt, hogy a házban levők sem értették egymás szavát.
Eredet [bömböl < ómagyar: bömböl < dravida: pulambal (bőg, sír)]
