Bölcsesség szó jelentése
bölcsesség (főnév)
1. Hosszú távú józanság. Az alapos megfigyelés, megítélés, szólás, célszerű cselekvés tulajdonsága. Az egyén azon képessége, hogy hosszú távú józan, igaznak bizonyuló döntéseket tud hozni. Ez a képesség tudáson és tapasztalaton alapszik.
A bölcsesség nem feltétlenül kötődik életkorhoz. Az öregek bölcsességére sokan hallgattak a faluban.
2. A társadalom felhalmozott tudása, ami hosszú korok alatt gyűlt össze és hosszú távon igaznak, sikert hozónak bizonyult; a kultúra része.
Az ókori görögök bölcsessége máig érvényes. A nép bölcsessége nagyon gyakorlatias tudást tartalmaz. A bölcsesség a kultúra építő alkotórésze.
3. Tudomány, amely a dolgok okait, céljait, viszonyait vizsgálja, és azokat az életre alkalmazza; bölcsészet.
A bölcsesség eszközeivel mindig találsz megoldást. A bölcsesség mestere ismeri a boldogság titkát.
4. Átvitt értelemben: Nyilvánvaló ostobaság, amely magát igazságnak vagy működőképesnek tüntetni fel.
Az elektrosokk alkalmazása az elme állapotának javítására állati bölcsességre vall. A szavak megértése helyetti magolás bölcsessége nem vezet tudáshoz.
Eredet [bölcsesség < ómagyar: bölcseség < bölcs + -e- (kötőhang) + -s- (kötőhang) + -ség (főnévképző)]
