Bérc szó jelentése
bérc (főnév)
1. Hegycsúcs. Magas, sziklás hegyorom; a hegy legjobban kiemelkedő része, legmagasabb pontja és ennek közvetlen környéke.
A hegymászók felértek a bércre. A bércre három nap alatt jutottak fel. A bércről fenséges kilátás nyílt a tájra.
2. Általában magas hegy vagy hegység.
A terület nyugati határát sziklás bércek borították. Az országot szakadékos bércek határolták.
3. Tájszó: Domb, halom. Alacsonyabb, lankás lejtőjű, többnyire gömbölyded kiemelkedés a föld felszínén.
A négy folyó és három bérc honában élünk. (Utalás a magyar címer sávjaira és dombjaira.) A falu határában két bérc volt. Télen a gyerekek a közeli bércre mentek szánkózni.
Eredet [bérc < ómagyar: bérc < ősmagyar: berz, barz (hegy, magasság) < dravida: perisu (magas, nagy dolog)]
