Béna szó jelentése

béna (melléknév)

1. Nem mozgatható (test, testrész), amelyet a személy nem képes maga mozgatni.

A sebesült ember béna keze csak úgy lóg mellette, ahogy ott ül. A baleset óta béna bal kézfejében nem érez semmit: megsérültek a benne futó idegek.

2. Átvitt értelemben: Ügyetlenkedő, nem életrevaló (személy, főleg férfi), aki a közlő szerint nem eléggé talpraesett, nem találja fel magát, nem talál egykönnyen a helyzethez illő megoldást.

A béna eladó nem szólít meg egy nézelődő vásárlót sem az üzletben. A lányok nem szeretik a béna fiúkat, akik még hozzájuk sem mernek szólni.

3. Régies: Csonkolt testrészű (személy), akinek levágták az egyik végtagját vagy végtagjának egy részét.

A béna katona lábát ellőtte a golyó. A béna férfi a baleset óta nem tudja folytatni tanult mesterségét.

Eredet [béna < ómagyar: béna < ősmagyar: bénna < szanszkrit: bhinna, bhidna (törött, szakadt) < bhid (vág, szakít)]
Megjegyzés: bénaságot okoz az ínszakadás, amit régen nem tudtak gyógyítani.

béna (főnév)

1. Mozgásképtelen testrészű ember. Olyan személy, aki a testét vagy egy testrészét nem képes maga mozgatni.

A legtöbb béna tolókocsiban közlekedik. Egy béna kéreget az utcasarkon.

2. Átvitt értelemben: Ügyetlenkedő személy, aki sok hibát követ el, miközben dolgozik vagy tevékenykedik. Nem tud könnyen megtenni egy dolgot, vagy nehezen tájékozódik a környezetében.

A lányok nem szeretik a bénákat. Egy barát nem nevezi bénának a társát.

Lezárva 7K: 2011. április 6., 14:51