Bélel szó jelentése
bélel (ige)
1. További réteggel ellát. Az adott berendezési tárgy, eszköz belső oldalát, falát védő, szigetelő, melegítő réteggel, anyaggal ellátja, megtoldja, megerősíti.
A madarak tollal, szalmával, levelekkel bélelik fészküket. A férfi a hideg ellen szivacsos szigetelőcsíkkal béleli az ablak- és ajtókeretet.
2. Ruhát béléssel ellát, belső huzatot varr hozzá; belső oldalához bélésanyagot varr, ölt, hogy a ruha vagy a szövet melegebb, vastagabb legyen, jobban hőszigeteljen.
A varrónő selyemmel béleli a tavaszi kabátot. A szűcs irhával béleli a ködmönt.
3. Az adott tárgy, dolog belsejét kitölti, azt megtölti, telerakja egy szóban forgó, abba illő másik dologgal, tárggyal, mert annak szokásos ott helye van.
A férfi a pénzjegykiadó automatából felvett tízezresekkel bélelte a pénztárcáját. Az anya kettészelt három zsemlét, vajjal kente, szalámival, uborkaszeletkékkel bélelte a gyerekének uzsonnára.
Eredet [bélel < bél + -el (igeképző)]
