Bájol szó jelentése
bájol (ige)
1. Kedvességével vonz; főleg fiatal nő, lány szép külsejével, kecses megjelenésével, magatartásával, beszédével csodálatot vált ki, elragadtatást kelt.
A lány mosolyával bájolja a kiszemelt fiút. A fiú szíve a torkában dobog, ahogy a lány szeme csillogása bájolja őt.
2. Régies: Átvarázsol; úgy alakít át egy dolgot, hogy az varázslatosan szép lesz.
„Csak tőlünk függ vízcsatornák, gőzhajók által Édenné bájolni a most oly nagy részben sivatag honunkat.” (Széchenyi István) A természet bájolta a völgyet, annyira szép a kilátás rá a hegycsúcsról.
3. Régies: Megront; boszorkánysággal megbűvöl. Természetfölötti hatalommal (rontó) kívánságot rögzít, hatásossá tesz.
A vénasszony tekintetétől óvták a lányt, mert féltek attól, hogy a banya bájol, ha ránéz. A gazda arra gyanakszik, hogy valaki bájolta a tehenet, hogy elapadt a teje.
Eredet [bájol < báj + -ol (igeképző)]
