Burkus szó jelentése
burkus (főnév)
1. Kihalt balti nép; poroszok. A Visztula torkolatának vidékén, a Nemunas (Nyeman) folyó mentén és Kur-öböl környékén éltek a középkorban. Legközelebbi rokonságban a litvánnal és lettel lévő balti nyelvet beszélték.
A burkusok magukat „prusi” néven emlegették. A burkusok földje a balti tenger mellett volt.
2. Német ember.
A burkusok Gizella királynéval jöttek be Magyarországra. Egy burkusnál voltam vendégségben Münchenben.
3. Átvitt értelemben: Egy mesebeli ország lakója.
A burkus aztán jó ellátta a baját az óriásnak. A burkus még a sárkánnyal is meg akart küzdeni.
Eredet [burkus < brandenburgus (brandenburgi) < német: Brandenburg (Kelet-német tartomány, Poroszország része)]