Bunyó szó jelentése
bunyó (főnév I.)
1. Durva verekedés; főleg ökölharc, amikor a küzdő felek öklüket vagy puszta kezüket használják fegyverként.
A kocsmában egy beszólás miatt kitört a bunyó. A bunyóban ketten megsérültek.
2. Régies: Elszenvedett verés; fegyelmezésül használt erőszak.
Mindjárt lesz bunyó! Bunyót kapsz, ha nem hagyod abba!
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.