Bukik szó jelentése
bukik (ige)
Hirtelen a földre esik, mert megbotlik vagy akadályba ütközik a (lépő) lába és egyensúlyát veszítve (előre) zuhan.
A meccs közben felrúgott játékos nagyot bukik. Miután orra bukott, két segítő berohant a hordággyal, és levitték őt a pályáról.
Eredet [bukik < ómagyar: bukik < ősmagyar: bukkik (bukik) < dravida: bokka (előrehajlik) < pukku (bukik, puffan; hangutánzó)]