Bucka szó jelentése
bucka (főnév)
1. Szél összehordta halom, amely általában homokból vagy hóból áll, és a helyét, illetve alakját a szél irányának és erejének megfelelően változtatja.
A sivatag tele van buckákkal. A tengerparti finom homokot is buckákká formálja a mindig fújó szél. A bucka alakjából az is kitűnik, hogy honnan fújt a szél. Télen az utakat védeni kell a szél hordta buckáktól.
2. Kis halom, amelyet homokból vagy földből hordanak össze.
A strandon a homokból a gyerekek buckát emeltek. Az árok szélén sorakoztak az onnan kiásott földből álló buckák.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
