Bucka szó jelentése
bucka (főnév)
1. Szél összehordta halom, amely általában homokból vagy hóból áll, és a helyét, illetve alakját a szél irányának és erejének megfelelően változtatja.
A sivatag tele van buckákkal. A tengerparti finom homokot is buckákká formálja a mindig fújó szél. A bucka alakjából az is kitűnik, hogy honnan fújt a szél. Télen az utakat védeni kell a szél hordta buckáktól.
2. Kis halom, amelyet homokból vagy földből hordanak össze.
A strandon a homokból a gyerekek buckát emeltek. Az árok szélén sorakoztak az onnan kiásott földből álló buckák.
Eredet [bucka < ómagyar: puckó, pucok (halom, kőrakás, támaszték) < ősmagyar: póc (támaszték) < dravida: mottu, muttu (tám, kiemelkedés) < me, mi (magas)]
Lezárva 7K: 2011. május 5., 17:53
