Brácsa szó jelentése
brácsa (főnév)
1. Vonós hangszer, amely a hegedűhöz hasonló, de annál valamivel nagyobb, mélyebb hangolású hangszer, a ma használatos vonós hangszerek altja; mélyhegedű.
A háromhúros brácsa a népi zenekarok egyik jellegzetes hangszere. Ez a brácsa a cigányzenekarok hangszere is.
2. Tájszó, halászat: Hálóféle rákászó eszköz.
A rákász brácsával fogta ki a rákokat a folyóból. A vízbe lógatott brácsa megtelt rákokkal.
Eredet [brácsa < középmagyar: brácsa < német: Bratsche (brácsa) < olasz: viola de braccio (brácsa < kar-hegedű) < latin: brachium (kar)]
Lezárva 7K: 2011. május 2., 16:43
