Brillantin szó jelentése

brillantin (főnév)

1. Hajápoló szer, illatosított kenőcs vagy olaj a haj fényesítésére és puhítására. Általában ricinusolajból, glicerinből és illatosított szeszből készül.

A fodrász végül brillantint tett a hajra, mielőtt beszárította volna. A brillantintól csillogón fényes lett a vendég haja.

2. Csiszolószer fém- és üvegtárgyak fényesítésére.

Az asszony brillantinnal kezelte a családi ezüst étkészletet. A brillantin újra csillogóvá varázsolta a kanalakat, villákat és késeket.

Eredet [brillantin < francia: brillantine (hajolaj) < brillant (csillogó) < lásd: briliáns]

Lezárva 7K: 2011. május 4., 18:14