Breton szó jelentése
breton (főnév)
1. Kelta nép, aki egykor egész Angliát (Skócia déli részéig) és a mai franciaországi Bretagne-félszigetet benépesítette. (Többes számban használva.)
A rómaiak a bretonok ellen harcoltak, mikor elfoglalták Britanniát. A rómaiak után a bretonokat az angolok és szászok győzték le, mikor elfoglalták a mai Angliát.
2. Kelta ember, aki ehhez (1) a néphez tartozott.
Egy breton nagy harcos hírében állt. A breton bátran szembeszállt az ellenséggel.
3. A francia Bretagne-félszigeten élő személy.
A breton vakmerő hajós hírében állt. A breton a családja körében még használja a régi nyelvet.
Eredet [breton < francia: bretone (breton) < kelta: brittos (brit; törzsnév)]
