Botrány szó jelentése
botrány (főnév)
1. Kínos eset, cselekedet, viselkedés, amely általános erkölcsi felháborodást, megütközést, kínos feltűnést, megbotránkozást kelt másokban, sok szóbeszédre ad alkalmat.
Az utca hangos volt a családi botrány miatt. A párton belüli politikai botrányról az újságok is írtak.
2. Általános felháborodás, megütközés, amelyet a szóban forgó szégyenteljes cselekedet, viselkedés, magatartás kelt másokban; megbotránkozás.
Az egyesületi elnökválasztásból nagy botrány lett. A gyűlés elnöke pedig megpróbált mindent, hogy elkerüljék a botrányt, de a két elnökjelölt már hangosan szidta egymást az egész tagság előtt.
Eredet [botrány < ómagyar: botorány (botrány) < bot(o)l + -ány (főnévképző)]
