Botor szó jelentése
botor (melléknév)
1. Kissé együgyű (személy), aki nem a szellemi képességek hiánya miatt, hanem inkább hiszékenységből, meggondolatlanságból követ el ostobaságokat.
A vízisízésre rábeszélt botor férfi akkor döbbent rá, hogy mire vállalkozott, amikor megindult vele a motorcsónak. A kinevezett osztályvezetőről kiderült, hogy mennyire botor ember a pénzügyekben. A botor férj könnyen elhitte, hogy a felesége megcsalja, és egyre inkább féltékeny lett mindenkire, akivel az asszony szóba állt.
2. Kissé együgyű személyre jellemző, vele kapcsolatos (állapot, viselkedés, tett).
A botor döntések következményei sokszor súlyosak. A lány lelkivilágát megzavarta a botor szerelem.
Eredet [botor < újmagyar: botor < botorka (hibázó, botladozó) < ómagyar: botolka (botladozó) < botol(ik) (botlik) + -ka (főnévképző)]
