Bosszú szó jelentése
bosszú (főnév)
1. Szándékos megtorlás, önhatalmú, néha kegyetlen ártó tett bizonyos elszenvedett vagy vélt bűnért, sérelemért, bántalomért, méltatlanságért viszonzásul.
Az alvilágban mindennapos a bosszú. A megcsalt férj bosszút fogadott a csábítóval szemben.
2. Haragos indulat, amely megtorlásra sarkall. Dühös, felzaklatott lelkiállapot, amely a visszavágás jogosságát kelti.
A férfi bosszúból kilukasztotta a szomszéd autójának a gumiját. A gyerek bosszút forralt a tanár ellen, amikor az egyest adott a feleletére.
3. Személy ingerlése, a vele való dacolás, (folytonos) bosszantása.
A gyerek bosszúból nem írta meg a házi feladatot. Az alkalmazott bosszúból nem adta át a fontos telefonhívást a főnöknek.
Eredet [bosszú < ómagyar: boszú < bossz(ant) + -ú (melléknévképző)]
